Vajon, ha a szüleink így nevelnek, ezt látjuk, s rettegünk az élettől, mit várhatnak a szeretteink tőlünk? Vagy a legfontosabb: hogyan várhatjuk el magunktól, hogy boldog felnőttek legyünk?
Próbáljuk a sorsunkat felépíteni, levetkőzni a beidegződéseket, aztán mindig visszaesünk a gödörbe. Hogyan lehet kimászni belőle? Van rá esély?
Sokan hisznek abban, hogy mi irányítjuk a sorsunkat. Nos, van benne valami. Viszont az, hogy eldöntöd, hogy boldog felnőtt leszel, nem biztos, hogy szintén csak egy elhatározás kérdése. Ha gyerekként legtöbbször a rosszat, a nélkülözést, a szeretethiányt, az önbizalomhiányt tapasztalod meg, hogy is várhatnád el, hogy felnőtt korodra kicsattanj a saját bőrödből, hogy impulzív kisugárzásod legyen, és hogy a mosoly sose lohadjon le az arcodról?
Ez a felismerés legtöbbünkben ott lakozik. Nagyon könnyű különbséget tenni azok között, akik anyagi, de legfőképpen stabil családi háttérre számíthatnak gyerekkorban, azoktól akiknek senkije sem volt, hogy támogassa, inspirálja, lelket öntsön beléjük. Ez utóbbi csapat sajnos lelki halottként nő fel. Már attól elájul, ha valaki rámosolyog, megöleli, vagy csak kedvesen beszélget vele. Azt a rengeteg szeretet, hogyan is lehetne pótolni, amit nem kaptak meg néhány évesen? (Persze, igyekszik az ember ilyenkor valahogy betömni az űrt, s jönnek a függőségek, vagy a depresszió…)
Akkor lehet észrevenni ezeket a negatív beidegződéseket, mikor látszólag úgy tűnik, hogy minden rendben van, a saját helyzetedhez képest jól haladsz az úton. Mégis azon kapod magad, hogy szomorú vagy. Letörtnek érzed magad, elhanyagolva, pedig biztos párkapcsolatban élsz. Persze a barátod azt hiszi, hogy nem érzed jól magad vele. Te viszont legbelül tudod, hogy nem így van. Sajnos, nem találsz magyarázatot, de valami negatív, rossz érzés lesz úrrá rajtad. És akkor megtalálod a kifogásokat, hogy biztos azért van ez, mert nincs még lakásod, nem keresel olyan jól. Holott ez mind eljöhet, csak időre van szükséged. Jó úton vagy, mégis szomorú. Normális ez? Miért nem érzed magad jól?
Egyszer csak betelik a pohár, és eleged lesz abból, hogy letargikus állapotba kerülsz, és elrontod a hangulatot, ha a barátoddal vagy barátnőkkel beszélgetsz. Ilyenkor jönnek a pozitív gondolkodással kapcsolatos könyvek, filmek, megpróbálsz inspirálódni, elhatározod, hogy véget vetsz ennek a semleges hangulatnak. Ez ideig-óráig működik, de lehetetlen egyik pillanatról a másikra megváltozni. Ezeket a gyökereket ki kell irtani. Amit pedig szép lassú, türelmes munkával lehet.
Ez az út hullámos lesz, előre szólok. Hol fent leszel, örülsz minden jónak, hol lezuhansz újra, és folytatod onnan, ahol abbahagytad. Adok 6 tippet, hogy lehet fenntartani huzamosabb ideig a pozitív gondolatokat. Ha betartod ezeket, és mindig ügyelsz arra, hogy a lehúzó gondolatokat kordában tartsd, és helyettesítsd valami jobbal, akkor egy idő után már rutinná válik a pozitív jellem. Nagyon nehéz lesz eleinte erre figyelni, de légy kitartó, menni fog. Lássuk a tippeket:
#1 Beleírsz a telefonodba néhány pozitív gondolatot, és beállítod az emlékeztetőt napi ismétlődéssel.
#2 Cetliket ragasztasz fel a szobádba, valamint magadnál tartasz egy jegyzetfüzetet és teleírod inspiráló gondolatokkal.
#3 Minden nap olvasol egy pozitív könyvből legalább néhány oldalt.
#4 Az irodádat és szobádat úgy rendezed be, hogy bárhova nézel, szép, igényes legyen. Vigyél be virágot, lényeg, hogy tetsszen neked!
#5 Hallgass olyan zenét, amely ellazít, miközben esténként 10 mondatot írsz arról, hogy mit szeretnél elérni az életben.
#6 Amikor teheted (esténként vagy hétvégén) foglalkozz magaddal. Olvass újságot, napozz, sétálj, biciklizz, vásárolj, akármi.
Ha nincs ötleted könyvek terén, itt olvashatsz néhányat, nálam mi vált be:
Pozitív könyvek
- Gabby Bernstein – Édesítsd meg az életed
Egy könyv tele kiváló gyakorlati példákkal, ötletekkel, tippekkel, hogy kerekedj felül önmagadon, és tartsd meg az állapotot.
- Louise L. Hay – Éld az életed
Mások élményei és tapasztalatok alapján egy megerősítésekkel teli könyv.
- Pam Grout: E2
Ebben is sok-sok gyakorlatot találsz, itt leginkább az a cél, hogy saját magad tapasztald meg a gondolat erejét.
Ha pedig észreveszed, hogy megint visszaestél, annak az oka, hogy nem figyeltél oda eléggé a gondolataidra, és nem olvastál már egy ideje pozitív gondolatú könyveket.
Konklúzió
Nem lehetetlen kitörni ebből az állapotból, csak nehezebb kicsit, mint egy átlag embernek. És persze hosszú az út, ne várj csodát. Csak tenni kell érte. Minden. Egyes. Nap. Egy keveset. Foglalkozz magaddal, olvass, inspirálódj, kontrolláld a gondolataidat, és egyre jobb lesz a helyzet, majd te is észre fogod venni. Merj változtatni, ki kell törni, ne légy szomorú, nem éri meg. Ha azt gondolod, hogy a világ egy jó hely – és törekedsz rá, hogy el is hidd -> csak a jó dolgokra koncentrálsz, még akkor is, ha az egy picike dolog az életedben – akkor úgyis lesz! Irtsuk ki azokat a bizonyos gyökereket!
Ha tetszett a bejegyzés, keress Facebookon is!
Oszd meg a történeted, küldj ötletet, vedd fel velem a kapcsolatot, vagy csak egyszerűen írj véleményt a liliane.cafeblog@gmail.com címre.
Együttműködnél? Szuper! Legyünk még többen, és inspiráljuk egymást! :)
Ennek a bejegyzésnek a világon mindenkihez el kéne jutnia