Randi a Tinderen?

Ismerkedni társkeresőn? Az ki van zárva! Én a “szerelem első látásban” hiszek. Neten pasizni? Tinderen? Ha nincs más…

Ilyen és ehhez hasonló reakciókat kaptam a közeli és távolabbi ismerőseimtől, mikor arról kérdeztem őket, hogy mi a véleményük a társkeresőkről, egyáltalán szóba jön-e náluk, ha ismerkednek. Különböző korú és egzisztenciájú nők között faggatóztam. Kíváncsi voltam, hogyan viszonyulnak a Tinderhez. 

Neten ismerkedni olyan, mintha egy könyvet olvasnál. Elképzeled a szereplőt, tulajdonságokat, jellemzőket rendelsz hozzá, ami valójában nem is létezik. Társkeresőn elképzeled a pasit ilyennek:

Aztán találkozol vele és persze kiderül, hogy ilyen:

Noémi is beleesett ebbe a hibába. 

“Én nem szoktam eljárni bulizni, esetleg csajokkal moziba vagy koncertre. Ennek ellenére nagyon szerettem volna ismerkedni, ezért gondoltam, hogy regisztrálok a Tinderen. Bevallom, ezt nem mondtam el a barátnőimnek. A Debreceni Egyetemen kezdem el a mester képzést, tehát kicsit reménykedem abban, hogy az évfolyamomban akad majd néhány jóképű srác, aki szóba jöhet. A nyaram úgy telt, hogy izgultam a felvételi miatt, néhány másodlagos tervet szőttem abban az esetben, ha nem sikerülne a mesterszak, hogy mit kezdjek majd az életemmel. Persze közben le kellett magam foglalni, és mivel már egy jó ideje egyedül voltam, gondoltam kipróbálom a társkeresőt.

Nos, nem sok srácot húztam a ‘tetszik’ oldalra, eleinte inkább csak nézegettem a felhozatalt. Egyszer megtetszett egy profilkép, és beadtam a derekam: lájkoltam. El se hittem, de match volt. Sajnos, az a típus vagyok, aki egyből beleéli magát, és tervezgeti a jövőt úgy, hogy még nem is ismerem a gyereket. Elkezdtünk beszélgetni. Minden jól ment. Képeket kért, mintha nem lett volna elég, amit a Facebookon lát. Elkérte a számom, sokat telefonáltunk, majd eljött a randi napja. Mondta, hogy eljön értem kocsival, és megyünk állatkertbe. Ez randihelyszín? Ám legyen! 

Beszálltam a kocsijába, ő meg telefonált. Le se tette a telefont, nem is készült letenni egy ideig. Negyedóra után végre sikerült, akkor elindultunk, és alig szólt hozzám, inkább csak szidta a többi sofőrt. Nekem tetszett a srác, de a bunkó viselkedése miatt elég nagyot csalódtam. Sétáltunk egy kicsit, majd megkérdezte, tudok-e sakkozni. A nemleges válaszom hallatán felcsillant a szeme, és a csodálatos randink utolsó órájában megtanított pár alaplépésre.

Nekem így telt az első tinderes randim. Életem legszörnyűbb másfél órája volt. Sok hallgatás, kínos csend, nem engedett előre, nekem kellett fizetni, mikor vettünk egy-egy üdítőt. Elég hamar hazavitt. Nem volt meg a kémia, és a szimpátia. Ezzel nincs gond, de én egy hétig azt hittem, hogy megtaláltam a nagy Őt. Telefonon keresztül miért ment könnyebben a beszélgetés? Ezért félek Tinderen ismerkedni, mert megint beleélhetem magam, és ki tudja, kivel találkozom. Most is ismerkedem valakivel. Remélem, nem az állatkertbe visz…”

Képek forrása: Internet

Ha tetszett a bejegyzés, keress Facebookon is! 

Oszd meg a történeted, küldj ötletet, vedd fel velem a kapcsolatot, vagy csak egyszerűen írj véleményt a liliane.cafeblog@gmail.com címre.

Együttműködnél? Szuper! Legyünk még többen, és inspiráljuk egymást! :)